Évszakokon át az ország legmagasabb pontjára

Palóc Bakancsos Túra Mátraházáról Kékesre

2019.02.16.

A Palóc Bakancs Egyesület idei évi ötödik túrája, ami kifejezetten jó arány, lévén az év
hetedik hetében járunk.

A túra szervezője és vezetője idén immáron második alkalommal T. Feri volt. Program
alapján – öt járművel huszonegy túrázóval – a szokásos helyről indultunk el, Balassagyarmat –
Szécsény – Felsőtold – Gyöngyös útvonalon. A Mátra hegy gerincén, Gyöngyöstől 10 km-re
fekvő Mátraházára a központi nagy parkolóba érkeztünk, ahol valószínűleg a reggeli órára
való tekintettel alig volt még jármű, a többi turista vélhetően később érkezett. Itt már várt ránk
Roman, aki Fülekről csatlakozott a csoporthoz, vendégként kívánt részt venni az egyesület
túráján, és akkor még ő sem sejtette, hogy mire véget ér a túra, már maga is az egyesület tagja
lesz.

Mátraháza település nevét onnan kapta, hogy a Mátra Egylet épített ide egy menedékházat
úgy kilencven évvel ezelőtt, egészesen pontosan 1930-ban, ami az első épület volt. Mátraháza
az elhelyezkedése okán kedvelt túra kiinduló pont, több turista útvonalra lehet innen
csatlakozni, ezért is volt meglepő, hogy megérkezésünkkor alig találkoztunk más túrázókkal.
A mi túránk is itt vette kezdetét. A címben utaltam, hogy a nap során több évszakot is
átélhettünk. Induláskor már ragyogóan sütött a nap, aminek azért is örültünk, mert az idei
túráink során ebben még nem lehetett részünk, a borongósság, a köd és a hideg volt a
jellemző.

Utunkat a sárga jelzésen kezdtük. A fák között az úton rögtön megtapasztalhattuk, hogy itt
még csak részlegesen adta meg magát a tél, a fáktól és az árnyékos részeken nem végzett
tökéletes munkát a napsugár, így az utak még jegesen voltak. Persze tudtunk az út mellett is
menni, de akkor az olvadozó hókásában kellett lépdelni. Rövid gyaloglást követően
megérkeztünk egy végeláthatatlan, felfelé vezető lépcsősorhoz. Akkor még nem tudtam, hogy
került ez az erdő közepére, mindenesetre elindultunk felfelé rajta. A lépcsősor rémes kinézete
ellenére nem volt teljesen elhagyott útvonal, már jártak mások is rajta. Ennek biztos jele volt a
jéggé fagyott letaposott hó. A lépcsőfokok sok helyen sérültek és töredezettek voltak, de több
mint a fele szakaszon legalább volt oldalkorlát, ami segítséget nyújtott a haladásban. A felső
harmad már akadálypályára emlékeztetett a lépcsősorra rádőlt fákkal. Itt utunkat csak úgy
tudtuk folytatni, hogy a kidőlt fák törzsein átküzdöttük magunkat. Ezen a ponton értelmet
nyert az erdőben épített lépcsősor ténye is, mert jobb oldalra tekintve megláthattuk a letűnt
korszak emlékét idéző és mostanra igencsak rossz állapotban lévő rozsdás és omladozó,
határozottan életveszélyesnek tűnő síugró sáncot.

 

Ezzel a napi első jelentősebb akadályon túl is voltunk, lábaink izmait bemelegítettük a
következőkre.
Az erdőben többnyire azért megyünk felfelé, hogy legyen honnan lejönni. A domborzati
viszonyok miatt ez már csak így van. Utunk következő szakasza egy nagyon meredek lejtőn
vitt lefelé, ahol nagy körültekintéssel és óvatosan, lassan oldalazva lehetett lejutni, amit
megnehezített az őszről itt maradt avar, ami sok helyen jeget takart és apró guruló köveket.
 
 
 
Utunkat folytatva hamarosan megérkezetünk a Pisztrángos-tóhoz. A tó elnevezése csak utal
arra, hogy valamikor élhettek benne pisztrángok. A tavat a Petőfi-forrás táplálja, a tó felszínét
ma részben jég borította. Mivel a tó közvetlen közelében kulturált pihenőhelyet találtunk
padokkal és asztalokkal, ezért megtartottuk mai első hosszabb pihenőnket, pótoltuk az
energiaveszteséget és kellemesen sütkéreztünk a februári napsütésben.
 
A pihenő utáni szakaszon hatalmas kidől fákat és kidőlt fa együtteseket látunk. A látvány
egyszerre volt érdekes és félelmetes, ahogy a hatalmas földdel és kövekkel teli gyökerek a
magasba emelkedtek, mint valami sötét szellem.
Ezután szinte csak felfelé mentünk, a nehezen járható folyamatos emelkedő próba tette a
csapatot, még elértük a „Gabi halála” emlékhelyet. A legenda szerint ezen a helyen hunyt el
egy Gabi nevű favágó, az ő emlékére állították a táblát. A táblán az is szerepelt, hogy 772 m
magasságban vagyunk, így következett egy gyors fejszámolás, hogy megtudjuk, mennyi
szintet kell még leküzdeni az 1014 méterig. Hát még kell! Folytatva az emelkedést
feljutottunk a Sötét-lápa-nyeregre. A lápa szó domboldalt jelent és az itt elhelyezett jelzőtábla
informálása alapján a Kékestető célunk már csak 30 perces távolságra volt tőlünk.
Kis pihenőt követően neki rugaszkodtunk az utolsó emelkedőnek, és a becsült időnél
kevesebb alatt el is értük azt. Felfelé haladva nagy élmény volt végre meglátni a csúcs
jelképévé vált tv tornyot.
A torony tövében összevártuk, hogy valamennyien felérkezzünk, majd a következő 45 percet
szabad programként mindenki saját igénye és érdeklődése szerint tölthette. Legtöbben
felmentünk a 180 méteres tv torony harmadik emeletére, ahonnan fantasztikus körpanoráma
nyílt az alattunk elterülő vidékre. A légkör kisség párás volt, ezért a távolabbi vidékeket nem
láthattuk, de örültünk annak, amit igen. Szerencsére a szél sem volt túl erős ebben a fenti
magasságban, teljesen jól lehetett élvezni a fenti létet és gondtalanul gyönyörködni a
kilátásban.

Az időnk megengedte, hogy ellátogassunk a csúcson a nemzeti színűre festett kőhöz, ami jelzi
az 1014 méter magasságot. Egyes mérések szerint a Kékes csúcsa 1015 méter, azonban az
elfogadott és a köztudatban az előző adat szerepel. Itt elkészült a következő csoportkép,
mindannyiunk nagy örömére megörökítve, hogy hazai csúcshódítókká váltunk a nap során!
Sajnos el kellett hagynunk ezt a csodálatos helyet, mert már fél három felé járt az idő, és még
vissza is kellett ereszkedni a hegyről Mátraházára, ahonnan még 90 perces autós utazás várt
ránk.
A visszaút során még elhaladtunk a Jávoros forrás mellett, és ahogy egyre lejjebb értünk, úgy
vette át a tavasz érzése bennünk a hatalmat, magunk mögött hagyva a fenti havas tájat. Az
utolsó 1-2 kilométert kifejezetten bokáig érő, erős sáros úton tettük meg, hogy legyen mit
vakargatni a bakancsokról. Mire visszaértünk a Mátraházi parkolóba a nap még mindig
melegen sütött, a parkoló és környéke megtelelt emberekkel és hosszú sor állt a lángossütő
előtt.
Szuper volt a mai nap is, emelkedőben igaz nem volt hiány, de hát mégiscsak az ország
csúcsát hódítottuk. Jól esett a napsütés, élmény volt átmenni a télből a tavaszba, és az
álmodozók egy kis nyarat is beleképzelhettek, amikor a hibátlan kék égre néztek.
Voltak ma köztük olyanok, akik első túrájukon vettek részt, volt olyan, aki a túra során vált
taggá, de annak érzése közös volt bennünk, hogy egy jókedvű vidám napon csodás
élményeket éltünk meg ismét együtt!
 
Palóc Bakancsosnak lenni jó!
 
Fotók: Urbán Edit, Kóródi Sándor és Kovács Roman
Forrás: wikipedia 
 
Statisztika: 16,57 km táv, 1020 m szint, 3,0 km/h, a túra pontértéke 48 pont, részt vett 22 fő
 
 

hozzászólás 5

  1. lofasz szerint:

    Nice post. I was checking continuously this blog and I
    am impressed! Extremely useful info particularly the last part :
    ) I care for such information much. I was looking
    for this particular info for a long time. Thank you and good luck.

  2. tourident szerint:

    Excellent post. Keep writing such kind of info on your site.

    Im really impressed by it.
    Hi there, You’ve performed an excellent job.
    I’ll definitely digg it and personally suggest to my friends.
    I’m sure they will be benefited from this web site.

  3. bulgaria szerint:

    Hi there, this weekend is pleasant designed for me, because this moment i am reading this impressive informative
    post here at my residence.

  4. Parkolas szerint:

    Pretty! This was an incredibly wonderful post. Thank you for supplying this information.

Add your comment